2020. január 22-én, a magyar kultúra napján, Vincefi Sándor szobrász, festőművész kiállításmegnyitójával ünnepeltünk. A napokban szomorú hírt kaptunk. „2021. január 4. napján az Úr úgy döntött, Vincefi Sándor barátomnak jobb, ha a közelében van és csak neki alkot…”Köszönjük, hogy megismerhettük a műveit, kedves személyiségét. „Emléke legyen áldott, Nyugalma csendes.”Visszaemlékezésként álljon itt a tavalyi megnyitó beszéd részlete: A mai, nagykovácsi, „magyar kultúra napja” is alkalom, alkalom arra, hogy ünneplő ruhában, ünneplős lélekkel itt állhassunk és átadjuk magunknak a jeles napon a kiállító művész, Vincefi Sándor művészete befogadásának.
Vincefi Sándor szobrász-festőművész tárlatának a Godot-ra várva címet adta. A címadó szoborcsoport természetesen itt szerepel a kiállításon. Mielőtt a művekre összpontosítanánk, ismerjük meg a művészt, Vincefi Sándort!Vincefi Sándor 1952-ben született Bukarestben, szinte tévedésből, ahogy maga fogalmazza, édesapját szolgálata kötötte a városhoz, amelyhez semmilyen más köze a családnak nem volt. Székelyföldön cseperedett fel. A meghatározó évek, amelyek művészetére jelentős hatást tesznek már Szászrégenbe, illetve Kolozsvárra tehetők. (Szászrégen, itt álljunk meg egy pillanatra! A kiállítás segítő-szponzorát, Zsigmond Józsefet kérem, néhány szóval elevenítse fel ennek a városnak a hangulatát, a művésszel való barátságuk születését.)Tehát, Szászrégen, a szászrégeni líceum nevelte a szobrászt, aki a líceumi évek előtt géplakatos iskolát is végzett, sőt lakatosként is dolgozott, ez technikai tudást adott, bevezette a fém anyag rejtélyes világába. Tanulni, alkotni vágyott, így elkerült a szászrégeni mester, Baróthi Ádám kezei alá. Baróthi Ádám volt, aki észrevette azt a többletet, a „valamit” és „inasává” fogadta. A líceumban rengeteg képzőművészettel kapcsolatos könyvet olvashatott, elméleti munkákkal alapozta meg tudását. Sikerült rátalálni a maga művészeti útjára. Kolozsvárra, a képzőművészeti főiskolára már egyenes volt az út. Az ifjú ember ott volt a művészet világában, bár saját vallomása szerint a szakmunkást is csak a saját gátlásai tartják vissza a kiteljesedésben, a kolozsvári évek, Kós András vezetése megadta, tovább erősítette a tartást, a tudást.